Próbáld ki az uras, vagy nyugger-módszert vezetés közben!
A módszer a következő:
1.) - Egy jól ismert útvonalon, ami lehet akár a napi munkábajárás útvonala is, taposd ki a járműved belét, miközben mérd az időt! A visszaúton ezt ismételd meg!
2.) - Ugyanezen az útvonalon haladj végig a járműved gyengéd kíméletével, óvatosan adagolva a gyorsulást, maximálisan betartva a közlekedési szabályokat, előzékenyen, esetleg adott helyzetben segítve a többi autóst. És szigorúan mérve az időt!
3.) - Ha kisebb távon (10-20 Km) történik a mérés, a méréseket még néhányszor ismételjük meg!
Vonjuk le a konzekvenciákat!
- A gyors változatnál többször tehetetlenség kínoz bennünket, mert közlekedő társaink akadályoznak minket vánszorgásukkal. Az a buzi is mit villog, nem volt az még olyan közel, nem ér rá kiengedni?
Esetleges rendőri jelenlét is feszélyezhet minket, kamera esetén pici fizetési felszólítás is becsúszhat könnyen. Mindenképpen eszünk egy kis stresszt.
- Az uras változatnál, - amellett, hogy járművünknek megadjuk a veterán kor elérésének esélyét - 10-ből 4-szer megköszöni valaki, hogy segítettük őt, 10-ből 2-szer nem hiszi el, hogy azért villogunk, hogy ő mennyen már el végre a búsba.., a rendőrök akár sorfalat is állhatnak mellettünk stopperórával, mi mégis boldog nyugalomban haladunk célunk felé.
Nem hogy stresszt nem kajálunk, de még egy-egy köszönöm miatt a saját vállunkat is veregethetjük büszkén.
Amennyi időt nyerünk sietségünkkel rengeteg stressz árán az aznapi "harcunkban", annyival lesz rövidebb az életünk.
Mert a stressz könyörtelen gyilkos.
Próbáld meg összeadni, Te mennyi idővel vagy előrébb?
A sietségből kilépni egyáltalán nem könnyű, sőt nehéz, embert próbáló feladat. Néha sok-sok év rutinját kell tudatosan elfolytani, percenként figyelmeztetni magunkat: - nem sietek, hová, miért sietnék?
Én vagyok a nagymenő, aki nagyon fontos, nagyon siet? Csak egy csicska vagyok, ha valaki siettet!
Röviden: az úr magának osztja, ráér nyugisan menni, a csicskást meg pattogtatják, ezért siet.
Nem sietek, csak az én verdám sokkal jobb, menőbb?
Erre vannak a versenypályák, ahonnan az esélytelen amatőrök kiszorulnak a közútra...
Jobb, ha az amatőr versenyzők dobják össze a traffipaxok árát, a rendőreink bérét, mi csak urasan vigyázzunk rájuk, hagy termeljenek szépen azért a megnyert, illetve kivívott napi 17 másodpercükért!
Saját tapasztalat:
Kétezres évek eleje, fele ekkora forgalom, rendszeres 340 Km-es út személyautóval, maximum főutakon.
Shell V-power, üres autó, kellő rutin, padlógáz: 5 óra 25 perc. Visszaút: 5 óra 18 perc!
Hopp, itt még beférek, négy kerék egyszerre visít a kanyarban, 9,8-as fogyasztás, utána 9 óra alvás,mert egy kicsit fárasztó 5 órán át centizni hanyattgázon.
Urasban: megérkezés után egy ebéd, kávé, és séta a belvárosban (Pécs), estére enyhe fáradtság, 95 ólommentesből 5,6-os fogyasztás, és 5 óra 40 perc volt az út. 5 óra 40 perc!!!
Lehet matekozni, mi éri meg, és mi nem.
Persze tudom, nem könnyű. Én minden nap autóba ülök, és minden nap többször figyelmeztetnem kell magam: - Nem sietek sehova!
